Keresés a Bibliában

31És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. (Márk 15,21; Luk 23,26) 33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27) 34Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. (Zsolt 69,22) 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. (Zsolt 22,19) 36És leülvén, ott őrzik vala őt. (Mát 14,28) 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. (Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19) 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. (Ésa 53,12) 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. (Zsolt 22,8) 40És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mát 26,61; Ján 2,19) 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: (Mát 13,1.2) 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. (Zsolt 22,9) 44A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. (Mát 13,4-8; Luk 8,4-15) 45Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. (Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30) 46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? (Zsolt 22,2) 47Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. (Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15) 48És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. (Zsolt 69,22) 49A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? (Csel 14,3; Zsid 2,4) 50Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 51És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; (2Móz 26,31; Zsid 10,19.20) 52És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. (Ésa 6,9-10) 53És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. (Csel 26,23) 54A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! (Máté 13,19) 55Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 56Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. (Luk 8,2.3)

KNB SZIT STL BD RUF KG


26Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. (Mát 27,32; Márk 15,21) 27Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. (Mát 26,61;27,40; Márk 14,58;15,29) 28Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. (Mát 25,31-46; Csel 17,31) 29Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! (Luk 19,43.44;21,23.24) 30Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! (Ésa 2,19; Jel 6,19) 31Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? (Luk,23 14. 15.) 32Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. (Ésa 53,12; Ján 19,18) 33Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. (Mát 27,32-43; Márk 15,22-32; Ján 19,17-27;Ésa 53,12) 34Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. (Mát 5,44;Zsolt 22,19) 35És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. (Luk 9,16.33;Csel 10,38) 36Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. (Zsolt 69,22) 37És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! (Mát 27,39-44) 38Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. (Mát 27,37; Márk 15,26; Ján 19,19) 39A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! (Luk 1,19) 40Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! (Luk 17,21.23) 41És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. (Luk,23 33.;Luk,23 14. 15.) 42És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! (Luk 10,25.38) 43És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. (Mát 3,17; Luk 3,22;2Móz 33,20.1Tim;6,16.1Ján;4,12) 44Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. (Mát 27,45-54; Márk 15,33-39; Ján 19,28-30) 45És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. (2Krón 3,14; Mát 27,51-53) 46És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. (Mát 27,50; Márk 15,37; Ján 19,30; Zsolt 31,6) 47Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. (Mát 27,54) 48És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. (Ján 8,38) 49Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. (Mát 27,55.56; Márk 15,40.41; Ján 19,25)

KNB SZIT STL BD RUF KG


16Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék. (Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25) 17És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak: 18A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust. (Luk 23,32.33) 19Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. (Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38) 20Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva. (Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8) 21Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok. 22Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam. (Ján 17,14.15.1Thess;3,2.6) 23A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött. (Mát 27,35; Márk 15,24; Luk 23,34) 24Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. (Zsolt 22,19) 25A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna. (Mát 27,55.56; Márk 15,40; Luk 23,49) 26Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! (1Móz 15,13.16) 27Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány. (1Móz 15,14) 28Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom. (Zsolt 69,22) 29Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához. (Mát 27,48) 30Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39)

KNB SZIT STL BD RUF KG